7.fejezet
*Dakota szemszöge*
-Hát mit?Még te kérdezed?-kiabáltam vele a telefonon keresztül.
-Kicsim nyugi!-próbált nyugtatni Niall.
-Jó.Én nyugodt vagyok.De ha meglátom.Egyesével tépkedem ki a hajszálait.Egyébként Zayn!Legalább a nővérem nem hülyítenéd!-mondtam neki már higgadtabban.
-Mi ez a kiabálás?-jött le a tesóm kisírt szemekkel.
-Se..se..semmi.-dadogtam.
-Hát oké.-ment vissza valószínűleg a szobájába.
-Zayn, miért kellett?Mért kellett most ezt tenned?-sírtam el majdnem magamat én is.
-Mit?Én nem csináltam semmit.Figyelj nemsokára ott vagyok nálatok és mondj el mindent részletesen!-adta ki az utasítást.-Ja de írd le a címeteket SMS-ben!-mondta.
*Isabella szemszöge*
Elaludtam de a csengő hangja felébresztett.Kimentem a szobámból és amikor meghallottam Zayn hangját leültem a lépcső tetejére.
-Mondj el mindent kérlek.-szólt a húgomhoz.
-Szóval mi itt ültünk a kanapén és beszélgettünk amikor a nővérem sírva berohant és ezt dobta elénk.Amikor megláttalak titeket a címlapon nagyon dühös voltam rád.Azonnal elkértem a számodat és innentől tudod.-ecsetelte a dolgokat neki.
-Felhívom.-jelentette ki, tárcsázta a számot majd kihangosította.
-Szia Zayn.-hallottam egy nyávogós hangot.
-Mit képzelsz magadról?Kezd rendbe jönni az életem erre te jössz egy ősrégi cikkel?Én szeretem Bells-t de te azt hiszem mindent elrontottál.-szeret engem?
-Mért kell neked ő?Mért nem akarsz újra velem lenni, egy olyan híres énekesnővel mint én?
-Mért nem érted meg, hogy én már nem szeretlek téged?Bella a mindenem.Bármit megtennék érte és ezt most meg is teszem!Csá- hallottam, hogy lecsapja a telefont.-Melyik Bells szobája?-én gyorsan visszafutottam és beültem az ágyamba a fejemen a fülesemmel.Kinyílt az ajtó de én továbbra is csukott szemmel ültem az ágyon ami pár másodperc múlva be is süppedt mellettem.Éreztem ahogy valaki végig simít a karomon és újra elkezdtem sírni.
-Shhh...-csitított majd levette a fejemről a fülest.-Meghallgatsz?-nézett rám.
-Meg.-töröltem le könnyektől égő arcomat.
-Szóval.Ő és Én nem vagyunk együtt.Szerinted ezen a képen megvan a szőke tincsem?-mutatott egyik kezével a képre a másikkal a hajára.
-Ni..ni..nincs-válaszoltam félénken.
-És kinek szoktam ebben az utóbbi pár hétben, hogy szeretem?-tette fel az újabb kérdést.
-Nekem.-mutattam óvatosan magamra.
-Igen.Figyelj Bells!Én bármit megtennék érted és azért, hogy az enyém lehess.-nézett mélyen a szemébe én meg amilyen gyorsan csak tudtam mellé másztam és jó erősen hozzá bújtam.Annyira meglepődött, hogy először nem is ölelt meg, majd észbe kapott és átölelt.Olyan jól esett, hogy itt volt mellettem, hogy elmondta mindezt, hogy ilyen kedves volt.
-Ne haragudj.-törte meg a csendet.Én hirtelen felindulásból felnéztem rá, közelebb csúsztam hozzá, majd megcsókoltam.Úgy hiányzott már a csókja.Miután elváltunk még órákig beszélgettünk, majd azt vettem észre hogy a feje az ölemben van és alszik.Nyomtam egy puszit a homlokára, majd hátradőltem és én is elaludtam.Reggel mikor felkeltem Zayn feje még mindig az ölemben pihent.Óvatosan arrébb raktam majd arra lettem figyelmes, hogy a szemeit nyitogatja.
-Jó reggelt!-köszönt halk, rekedtes hangon.
-Jó reggelt!-mentem oda hozzá és ültem le mellé.-Sajnálom, hogy felkeltettelek.-mondtam, majd egy puszit nyomtam a szájára mire ő ismét lehunyta a szemeit.
-Kérek még egyet.-suttogta halkan.
-Ha felkeltél!-suttogtam vissza neki.
-Igen?-nyitotta ki azonnal a szemét hátralökött az ágyon ráült a derekamra és csikizni kezdett.
-Ne..ne..ne..Zayn ké..kérlek!Adok..egy..hosszú..csókot...csak hagyd..abba..-próbáltam értelmesen beszélni de nem tudtam.Abbahagyta én pedig felültem amennyire tudtam.A karjaim a nyaka köré fontam ő pedig az övét a derekamra helyezte, majd egy hosszú, hosszú csókot váltottunk.
-Köszii.-ugrott le vidáman rólam.
-Óvatosabban.Fáj ám ha ugrálsz te bolond.-röhögtem el magam és indultam el a szekrényem felé valami normális ruháért.Felvettem egy fekete farmert egy kék felsővel és a még régebben Zayntől kapott pulcsit is felvettem.
-Ohh..Neked jobban áll mint nekem.-nézett mélyen a szemembe majd felállt és elém sétált.Megfogta a derekam így közelebb húzott magához.
-Sajnálom.Nagyon sajnálom.-nézett mélyen a szemembe majd megcsókolt.
-Semmi baj!-mondtam miután elváltunk.-Gyere, menjünk le!
Na itt is volna a 7.fejezet.Bocsi, hogy tegnap nem hoztam:)Sziasztok,Puszi *N